A strongyloidosis fertőző vagy nem
Főoldal » Betegségek » Fertőző betegségek » Parazitafertőzések » Strongyloida fertőzés strongyloidosis A strongyloidáknak körülbelül tizenhat faját ismerjük. A szám azért nem pontos, mert e férgek némelyike annyira hasonlít egymáshoz, hogy elkülönítésük igen nehéz.
Veszélyes bélféreg terjed
Az ember bélélősködője a Strongyloides stercoralis, amelyet először Bavay írt leés kortársa, Normand igazolta, hogy ez a fonalféreg emberi betegséget is okozó parazita.
Az állatnak magyar neve nincs, előfordulása a trópusi és szubtrópusi területeken jellemző.
Kutatók szerint egyes populációknak már 60 százaléka megfertőződött a strongyloidosis parazitával. A Strongyloides stercoralis által okozott betegséget, a strongyloidosist Magyarországon évente még csupán néhány esetben azonosították, de a klíma melegedésével a fertőzésveszély is növekszik.
Ázsia távol-keleti, Afrika északi, valamint Dél-Amerika középső részén gyakoribb. A mérsékelt égöv alatt csak szórványosan, kisebb gócokban fordul elő. A trópusokon a fertőzést általában a talaj közvetíti, de a strongyloides gyors fejlődése miatt megeshet, hogy már a széklettel fertőzőképes lárvák ürülnek, így magából a székletből is az emberbe juthat ez az élősködő.
Évekig lappangó, fertőző betegségeket terjeszthetnek migránsok
A 2 milliméter hosszú nőstény féreg a vékonybélben élősködik, és a méhében szűznemzéssel megindul az embriók fejlődése. Belőlük még az ember belében kifejlődnek a mikrom-es, úgynevezett első stádiumú lárvák. Ezek még nem fertőzőképesek, és a széklettel kiürülnek.
Kétféle módon - közvetlen vagy közvetett úton - válhatnak fertőzőképessé. A a strongyloidosis fertőző vagy nem fejlődés során az első stádiumú lárvák egy része még a bélben fertőzőképessé válik, és a férgek anélkül újrafertőzik az embert, hogy közben elhagynák a tápcsatornát.
Százmilliók fertőződhettek meg
A parazitológusok ezt autoreinfekciónak vagy szuperinfekciónak nevezik. A szuperinfekció úgy is megtörténhet, hogy az első stádiumú lárvák a végbélnyíláskörnyékén, a székletmaradványokban fejlődnek ki, és a bőrön keresztül visszafurakszanak a szervezetbe.
A közvetett fejlődés során az első stádiumú lárvák a szabadba kerülnek, és a talajon 48 óra alatt ivarérett nőstényekké és hímekké válnak. Párosodnak, majd a nőstények petéket érlelnek.
A petékből kikelő lárvák két úton fejlődhetnek tovább. Vagy közvetlen fertőzésre képes lárvákká alakulnak, vagy még egy nemzedéknyi időt töltenek a talajban, és csak az utódaik alakulnak fertőzőképes lárvává.
Strongyloida fertőzés (strongyloidosis)
A fertőzőképes lárva általában a bőrön, ritkábban a szájon ár jut az emberbe. A lárvák átfúrják a sértetlen bőrt vagy a nyálkahártyát, és az erek falán átjutva a vérárammal a tüdőbe utaznak.
Onnan a légutakon, a garaton és a nyelőcsövön át küzdik magukat az emésztőrendszerbe, s a vékonybélben telepszenek meg. A fertőzés után kettő-négy hét telik el, míg a beteg székletében megjelennek a lárvák, de a tünetek már ez előtt is jelentkezhetnek.
A bőrt átfúró féreg a behatolás helyén apró hólyagokat és erős viszketést kelt. A vakaródzás közben felszakított hólyagok helyén támadó sérülésekben baktériumok telepedhetnek meg, és a parazita megtelepedésének szövődményeként gennyes fertőzéseket okozhatnak. A fertőzés klinikai képe a bélélősködő fejlődési ciklusa szerint változik.
- Cisztát alkotó paraziták
- Melyet titkos féreg foga rag
Amíg a lárvák a tüdőben vándorolnak, a beteg köhög, mellkasi fájdalmak gyötrik és láza is lehet. A Strongyloides stercoralis bélben való garázdálkodását jellegzetes hasi tünetek: bordaív alatti fájdalom, enyhe, de esetenként véres, nyákos hasmenés jelzik.
A belgyógyászat alapjai 1. | Digitális Tankönyvtár
A szuperinfekció következtében a féreg minden fertőzőképes alakja egyszerre jelen lehet a szervezetben, így a bőrön, a tüdőn és a béltraktusban fellépő tünetek egyidejűleg és ismétlődve is felléphetnek. A strongyloidás fertőzés kórképeit főleg az elhúzódó esetekben idegrendszeri és allergiás tünetek is kísérhetik.
Ezt - egyebek között - a laboratóriumi vizsgálatokkal kimutatható eozinofilsejtek nagy száma százalék is jelzi. A Strongyloides stercoralis átmenetileg állatokat is megfertőzhet, de ennek ellenére egygazdás élősködő.
A fertőzés forrása csak a parazitával fertőzött személy lehet, de a féreg életciklusából adódóan az átvitel lehet közvetlen vagy közvetett is. A mérsékelt égövön - így hazánkban is - többnyire a közvetlen átvitel jön szóba: a strongyloides széklettel, közös fürdővízzel, szennyezett használati tárgyak útján jut át az egyik emberről a másikra.
Ebből következően a betegség egyedi előfordulása ritka, jellemzőbb a gócos megjelenése, elsősorban a gyermekközösségekben, főképp a mentálisan károsodott gyerekeket ápoló intézetekben. Trópusi területeken leginkább a fertőzőképes lárvákat tartalmazó talajjal való érintkezés útján terjed, de a közvetlen érintkezés a strongyloidosis fertőző vagy nem ott sem elhanyagolható.
Az élősködő jelenlétének kimutatására használják az úgynevezett lárvavándorlási módszert. Megelőzésében a székletszóródás megakadályozása, az egyedi esetek korai felismerése és gyógykezelése, a gyermekközösségekben a fertőzöttek elkülönítése és gyógyszeres kezelése a legfontosabb tennivaló.
A betegséget thiabendazollal lehet eredményesen kezelni.